Márton napja nem csak az új bor, és a szép kövér libuskák miatt fontos, hiszen a keresztény világban a 40 napos böjt előtti utolsó nap, így még éppen megengedett a nagy lakoma. Ezen a napon éppen ezért, régen vásárok, bálok, vigasságok, és ehhez tartozó kiadós lakomák tartoztak. 

Márton története

Egyszer egy Franciaországban szolgáló római katona köpenyét egy koldusnak ajándékozta. Aznap éjjel Jézus jelent meg neki koldus képében; másnap megtagadta a harcot és Isten szolgálatába állt. Jósága messze földre híressé lett, püspökké akarták hát szentelni, ami elől a ludak óljába bújt el. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így végül a misszionáriust püspökké szentelték. Ő volt Szent Márton.

Sok hagyomány is hozzá simult a november 11-i ünnepkörhöz, például Szent-Márton vesszői, amit a gazdák kaptak pásztoroktól a legeltetési időszak végén a tél előtt. „Úgy szaporodjanak a sertések, ahány ága-boga van ennek” kívánták a kondások, cserébe pedig ajándékba kaptak pénzt, szalonnát, zsírt, kolbászt. Mikor a tél véget ért, ezzel a vesszővel hajtották ki ismét legelni a kondát.

Dél-Magyarországon az a babona terjedt el, hogy mosni és teregetni nem szabad ezen a napon, nehogy elpusztuljon a jószág, más tájakon pedig az a mondás járja, hogy aki november 11.-én nem eszik libát, annak bizony a jószerencséje elvész a jövő évre. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat“ szavunk is.

Ilyenkor divatos volt az idő jóslás: ha Márton napján hó esik, enyhe tél lesz, ha viszont „Márton jó kedvű” és az idő napos, akkor kemény, havas télre számíthatunk.
A liba csontjából is igyekeztek megjósolni, milyen tél lesz, a hús lefejtése után a liba mellcsontját nézték meg, ha hosszú és fehér volt, akkor hosszú, hideg télre számítottak, ha a mellcsont barna és rövid volt, a tél enyhének és rövidnek ígérkezett.

Az újbornak is Márton a bírója, a must ilyenkor változott borrá, ekkor mutatta meg magát a dolgos munka eredménye. Így Szent Márton az újbor védőszentje is, az gazdák e napon kóstolják meg házuk borát, és dicsekednek vele -ha arra érdemes.

A lámpásozás hagyománya német nyelvterületekről érkezett hozzánk, Márton-tüzek gyújtása kíséri ilyenkor a naplementét, és lampionokkal indulnak sétára az emberek, hogy a fény, mely a jóságot jelképezi mindenkihez eljusson.

Ez a kedves hagyomány sok városban itthon is óvodai, iskolai szokássá formálódott, ahol a gyerekek saját maguk készítette lámpásaikkal járják az utcákat, és viszik hírét annak, ami minden gyerekben ott van: a jóságnak.

Olvastad már?
Libanaptól Adventig - A 40 napos böjt!